Tornával a diszlexia, diszkalkulia és a diszgráfia ellen

A diszlexia, diszkalkulia, diszgárfia nem betegség, de mégis meg tudja nehezíteni az iskolás éveket. Célzott tornával és kellő odafigyeléssel csökkenthető súlyossága.

Tornával a diszlexia, diszkalkulia és a diszgráfia ellen

Ma már nem létezik olyan gyerekekkel megtöltött tanterem, ahol ne lenne legalább egy diszlexiával, vagy diszkalkuliával küzdő gyerek. Miért érezhetjük azt, hogy egyre több gyereknek megkeseríti az iskolás éveket?

 

 

Betegség lenne?

 

NEM!

 

Határozottan nem betegség sem a diszlexia, sem a diszkalkulia. Bizonyos kutatások szerint genetikai alapon is múlik, de befolyásolhatják korábbi betegségek, vagy ismeretlen hatások, amelyek miatt finom elváltozások alakulnak ki az idegrendszer azon területén, amely az információfeldolgozásért felel. Ilyenkor valamely részképességek sérülnek, ami lehetővé teszi a diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia kialakulását.

A diszlexiás gyerekeknél a betűkkel, számokkal van gond, illetve nyelvtanulási nehézségek lépnek fel. A diszkalkuliás gyerekeknél a matek a nagy mumus, nehezen hoznak létre összefüggéseket. A diszgráfiás gyerekeknek pedig az írásképükben és annak minőségében feltűnő az elváltozás.

Sok szülőtől hallottuk már mindannyian, talán mi is megkaptuk „Addig nem mehetsz játszani, amíg ki nem javítod a rossz jegyet!” „Addig nem jársz edzésre, amíg meg nem tanulod a matekot!”
A gyereknevelésben talán az egyik legnehezebb dolog, megtalálni az utat az egészséges és az egészségtelen szigor között, ezt tudom.

 

DE!

 

És ez a legfontosabb! Ha a gyerek próbálkozások ellenére sem tud jobban teljesíteni (akár tudatában vagyunk, hogy nehézségekkel küzd, akár nem), ne vonjuk meg tőle azokat a dolgokat, amelyeket szeretettel csinál. A gyerek életében a legfontosabb, hogy minél többet játsszon, minél többet lehessen gyerek, és ez a szabály talán még erősebben vonatkozik a sportra.

 

Miért olyan fontos, hogy a diszlexiás, -kalkuliás, -gráfiás gyerekek sportoljanak?

 

A legtöbb gyerek esetében, vonatkozik ez leginkább a diszkalkuliára, de a másik kettőnél is megjelenik, az első figyelmeztető jel, ami már óvodás korban feltűnő lehet, hogy erős problémái vannak a mozgáskoordinációval. Elmarad a többiektől a fejlődése, nehezen követi a játékszabályokat, ügyetlen a mozgása. Az első jelző, amit szinte kivétel nélkül használ mindenki ezeknek a gyerekeknek az esetében, hogy CUKI. Cuki, igen, cuki minden gyerek, de a cukisága lehet, hogy egy későbbi nagy problémának az üvöltő jele.

Szükségük van a mozgásra, hiszen különösen a gyerekfoglalkozásokon legyen az csoportos mozgásfejlesztés, vagy személyi edzés rengeteg a keresztkoordinációs mozgás. Az ellentétes kar – láb használata erősen fejleszti a gyerekek idegrendszerét. Nem véletlenül olyan fontos a pici babáknál, hogy minden lépése a mozgásfejlődésnek meglegyen (pl.: mászás -> ellentétes kar – láb használata).

 

Mire a gyerekek óvodába mennek, már ismerik az összes mozgásmintát, amit később a pedagógusok csak csiszolni, adott feladatokkal nehezíteni tudnak.

 

Azok a gyerekek, akik a nehézségek miatt elmaradnak a többiektől a sportban, gyakran kedvetlenül, minden motivációtól mentesen csinálják végig a foglalkozásokat. Abban az esetben, ha több a rossz érzés, a személyi edzést ajánlom, ahol minden figyelmet ráfordítva tudok neki segíteni, így a fejlődés is sokkal nagyobb eredményt ér el. Ezután a következő fázis pedig a csoportos mozgásfejlesztő tornákba való beintegrálás, ahol később sokkal nagyobb szeretettel fog majd részt venni a játékokban, feladatokban.

gyerek fitness

Raj Regina

Gyermekfitnesz, gyermekaerobik oktató

 06 (30) 565 7262
info@gyermekfitness.hu